95 tartalmas és küzdelmes év áll iskolánk mögött, mert ismereteket átadni, szépre, jóra nevelni intézményi keretek között sohasem volt könnyű feladat. Erről árulkodnak az iskola alapításáról, majd működéséről szóló csaknem egy évszázados iratok, források. A megemlékezés alkalmából pillantsunk bele ezekbe a régi dokumentumokba, ezzel is tisztelegve azok előtt, akik a közügyért tettek, mertek tenni.

A 20. század második évtizedére a polgárosodó Székesfehérvár lakossága egyre erőteljesebben szorgalmazta egy polgári fiúiskola létesítését.

A közakaratnak eleget téve, 1920. szeptember 20-án 136 tanulóval, 5 fős tantestülettel a Vörösmarty színház épületében kezdődött meg a tanítás.

A korabeli források arról tanúskodnak, hogy a mostoha tárgyi feltételek ellenére fokozatosan emelkedett az oktatás színvonala. A legtöbb baj forrása azonban a megfelelő épület hiánya volt. Az egyre jobban népesedő iskola - az 1924/25-ös tanév létszáma 587 fő – számos költöztetése, délutáni tanrendje világossá tette, ahogy az egykori igazgató, Baltay János fogalmazott:  ,,végre hivatásához méltó épületbe költözködjék.”

A korszak oktatásügyének kiemelkedő irányítója, gróf Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter 1930. október 18-án kelt leiratában közölte, egy új épület – a jelenlegi épület – felépítésére 400 ezer pengőt folyósít. Az iskola helyét maga a miniszter jelölte ki, az egykori Horthy Miklós tér délkeleti oldalán.

Gróf Klebelsberg Kunó népiskolai oktatás fejlesztését szorgalmazó programja összhangban állt az egykori városvezetés törekvéseivel, hiszen a 20. század harmincas éveiben Székesfehérvár az évi költségvetésének 20,8%-át fordította a nevelésügyi és kulturális kiadásokra. Ezzel messze a magyar városok élén állt.

Orth Ambrus műépítész tervei alapján épített vörös dísztéglás épületet 1932 novemberében vették birtokba a tanulók.

Ebben a tanévben került sor az iskola névadója, gróf Klebelsberg Kuno emléktáblájának avatására. Az emléktábla a II. világháborúban sajnos megsemmisült. Lux Elek szobrászművész bronz domborművén a következő felirat szerepelt:

„Ezt az iskolát gróf Klebelsberg Kuno kultuszminiszter, nagyszerű pedagógus, Székesfehérvár barátja emeltette.”

Az iskola múltját számos hivatalos okirat dokumentálja, levéltári források őrzik az egykori adatokat, naplókat, építési terveket. Régi újságokban, folyóiratokban, sárguló plakátokon az egykori iskolai eseményekről olvashatunk, évkönyvekben a diákok és tanárok neveit böngészhetjük.

Mégis az iskola története – legyen bár a legapróbb részletekig kidolgozott –csak vázlatos lehet, mert a történet legfontosabb lapjai nem az évkönyvekben, újságokban, hanem a vele kapcsolatban álló nemzedékek lelkében és a személyes sorsokban íródnak.

Az iskola nem csak a tudás vára, hanem olyan küzdőtér, ahol az egy nemzedékhez tartozók lehetőséget kapnak arra, hogy megízleljék az együttélés örömeit és buktatóit.

Lehetőség arra, hogy életre szóló barátokat és mindig segítőkész iskolatársakat találjanak.

Lehetőség arra, hogy megtalálják önmagukat.

Nevelőtestületünk legfontosabb feladata ennek a lehetőségnek a maradéktalan biztosítása tanuló ifjúságunk számára.

A visszaemlékezést gróf Klebelsberg Kuno gondolataival zárom:

„ Mentől műveltebb, civilizáltabb és erkölcsösebb egy nemzet, annál jobb dolga van annál a nemzetnél a gyermeknek. Ez a nemzetek kultúrfokának az én meggyőződésem szerint az első fokmérője.”

>>Végül pedig ide kattintva megtekinthetk

az ünnepségen készült fotókat.<<