Pénteken kora este lassan-lassan megtelt a felsővárosi Szent Sebestyén vértanú templom, és mindannyian kíváncsian vártuk, hogy a koncert kezdetét vegye. A II. Rákóczi Ferenc Magyar- Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola rendezvénye: ”Zenével a világ körül” méltón viselhette nevét.

És valóban: eljött hozzánk a világ. Gyerekek és felnőttek hozták közel hozzánk a zene felemelő és egyesítő erejét. Különböző nyelveken énekelt dalokon és hangszeres előadásokon keresztül –zongora, furulya, fuvola, gitár, klarinét- lopta be magát szívünkbe ez a különös erő… Szívünkbe, és valahogy egész testünkbe is, mert éreztük a kellemes borzongást, miközben szerettük volna megfogalmazni, mi ez az érzés, de persze ilyenkor nem jönnek a szavak. Kellenek egyáltalán a szavak? Az érzés maga elég volt: derű és nyugalom áradt szét a közönség soraiban. Hideg volt és mégsem fáztunk. A gyerekek hangja felmelegítette a levegőt.

Tanárok és diákok közös produkciója váltotta egymást. Közben felvetődött a gondolat: lehetne így is élni: mindig így örülni egymásnak.

Az emberek nem hittek a szemüknek ……és a fülüknek…Az épület falai azt üzenték: álljunk meg és lassítsunk! Nem éreztük az idő múlását.

Minden várakozást felülmúlt ez az este. Egy felejthetetlen hangverseny jött el hozzánk.  Talán így is fogalmazhatnák: „Zenével egymás felé”, hiszen közelebb kerültünk egymáshoz. Maga a zenehallgatás is kikapcsol, de ha ehhez társak is adódnak – több tíz, száz, ezer koncertlátogató formájában –, sajátos közösségi élménynek, tudatmódosításnak lehet részese az ember. Vajon hogyan hat a zene az agyra? Dr. Honbolygó Ferenc, az MTA pszichológusa rávilágított: hatására hormonok szabadulnak fel, ezek által alakul ki kötődés a tömegben. Az emberek mosolyognak egymásra, most épp senki nem utál senkit. Eltűnik a feszültség, mintha feloldódnánk a zenében.

Zenével és a zenében feloldódott állapotban indultunk haza, és egy különleges belső mosoly volt útitársunk…

Székesfehérvár, 2016. április 12.

>>A koncerten készült képek ide kattintva tekinthetőek meg.<<